Szüret

Tartalomjegyzék

• 1 Szüret előtt
  1.1 A végső flush
  1.2 Sötét sokk?
• 2 A szüret optimális időpontja
  2.1 Az érés folyamata
  2.2 Gyantamirigyek
• 3 A kés alatt
• 4 Szárítás
• 5 Érlelés
• 6 A minőségre káros hatással lévő tényezők
• 7 Tárolás
  7.1 Kisebb mennyiségek
  7.2 A hosszú távú tárolás

---

Szüret előtt

Szüret előtt a szüretelőt várja még pár feladat, amit ha lelkiismeretesen elvégez az a produktum minőségén és mennyiségén is meg fog látszani.

• A végső flush

A végtermékben benne lesz minden, amit a növény élete során kapott és a szöveteibe épített, úgy mint a tápok, vitaminok, aminosavak, esetlegesen nehézfémek, felhalmozódott toxikus szintet elérő tápsók, és egyebek. Mivel a termesztők általában hajlamosak a tápanyagok szintjét a maximumon tartani,- azt remélve, hogy ettől majd a gandzsa is nagyobb lesz -, a növény szöveteiben is magas koncentrációban találhatók majd meg, és ez a fű ízének és éghetőségének a rovására megy.
Ha a szüret időpontjában még mindig jelen vannak az elraktározott tápelemek a növény szöveteiben, annak több hátrányos következménye lehet:

• tápszer vagy vegyszer ízű füst
• égés közben pattogás, sercegés
• lassabb száradás
• “zöld”, klorofill szerű íz

Ezért 7-14 nappal a szüret becsült időpontja előtt szokás átmosni a talajt, azaz csinálni egy “flush”-t, ettől a közegben felhalmozódott vagy kicsapódott tápsók kimosódhatnak, ezután pedig szigorú diétára lehet fogni az öreglányt, hogy ne legyen tele minden szarral mire a kés alá kerül.
Persze van egy olyan vélemény, miszerint ez a koplaltatás a hozam rovására megy, úgyhogy vannak akik a végső flushal várnak egészen az utolsó napokig, mindenesetre azok akik korábban flusholnak és rendesen betartatják a diétát nem szoktak panaszkodni súlycsökkenésre, sőt vannak akik szerint ez a végső sokk hatás még inkább arra készteti a növényt, hogy még egy kicsit kipréseljen magából, közben pedig még több gyanta és hatóanyag termelődik, és a porzók tovább nyúlnak.

• Sötét sokk?

A módszer kérdőjeles, hatékonysága nem bizonyított, vannak akik esküsznek mellette, vannak akik ellene.
Az irányt adó elképzelés az, hogy 24-48 órás teljes sötétség közvetlenül a szüret előtt még jobban kipréseli a növényből a maximumot, több teória is van rá hogy hogyan, de mindegyiket meg is lehet cáfolni egyel. A White Widow nemesítője ajánlotta a saját fajtáihoz, valószínűleg érdemes megfogadni a white… fajtáknál.

---

A szüret optimális időpontja

Az érés folyamata
A bibeszálak állapota is árulkodik

Miközben egy nővirág azt várja hogy egy arra kószáló pollenszem megtermékenyítse, ezzel beteljesítve életének célját miszerint magot nemzhessen, két hosszú fehérlábát (bibeszálát) egyre széjjelebb tárja és hosszabbra nyújtja, így talán nagyobb az esély hogy belebotlik a hercege, ami végre felkúszva a bibeszálon bevégezné feladatát, a bibében pedig makkocska fejlődhetne.

 

Mivel a megtermékenyítés ritkán történik meg, hiszen a termesztők a szinszemillát, azaz a megtermékenyítetlen virágzatot részesítik előnyben magasabb hatóanyag tartalma miatt, a bibe tovább duzzad, és mirigyszőrei is gyarapodnak és egyre több gyantát izzadnak. Egy idő után a lány beleöregedik a várakozásba, a bibeszálak barnulni kezdenek, pár gyantacsepp még megjelenik a nagy bánatban kínok közepette, míg végül a bibeszál megbarnul, elhal. A fiatalon átlátszó fejecskével rendelkező gyantamirigyek idő közben beérnek, a csepp tejszerűvé válik, majd fénynek, és az időjárás viszontagságainak kitéve bebarnulnak, elbomlanak. Nagyjából így telik le egy nő virágzat élete.
A bibeszálak állapota valamilyen szinten összhangban van a gyantamirigyek érettségével, de hogy mennyire az fajtánként és körülmények szerint változhat. A fű hatóanyag tartalma és a hatás minősége a gyantamirigyek állapotától függ.

 

• Gyantamirigyek

A termesztő számára a gyantamirigyek állapota a fontos, ezek tartalmazzák a legtöbb THC-t és pontosabb képet adnak a növény érettségi állapotáról mint a virágok vagy a bibeszálak állapota. Egy nagyítóval vagy egy egyszerű mikroszkóp alatt már jobban megfigyelhetőek.

A még éretlen, fiatal gyantamirigy átlátszó és pici, arányaiban főleg THC-t tartalmaz de csak egy kicsit, ha tovább érhet a THC tartalom még nőhet.
Az érett, zavaros, ködös, fátyolos fejjel rendelkező mirigyek érettek, nagyjából elérték maximális potenciáljukat.

 

 

A túlérett érett mirigyek karamell, vagy borostyánhoz hasonló színnel rendelkeznek, már elindult bennük az átalakulás folyamata és a THC helyett más cannabinoidok veszik át a vezető szerepet.

Minden mirigy egy-egy termés, mint a cseresznyék a fán, ők sem egyszerre érnek be egy növényen, mindig lesznek már túlérett vagy még éretlen trichomák a szüret pillanatában, ezért mirigyek arányát kell figyelembe venni.

A hatást a trichomák aránya határozza meg.

• Éretlen mirigyek többségénél a hatás inkább feji, agytekerős vonulattal fog rendelkezni ami főleg a ssativákra jellemző. (korai szüret)
• Érett mirigyek többsége a maximumot hozza ki mind a szativából mind az indikából
  -szativánál erős agyi és kevesebb testi
  -indikánál érős testi és kevesebb agyi
• Túlérett barnult mirigyek többsége esetén, a hatás testi, indikára jellemző lesz, még ha szativáról is van szó. (kései szüret)
  A testi hatásért érdemes tovább várni a szürettel, az agyi hatásért pedig korábban elvégezni.

---

A kés alatt

Ha elérkezett a megfelelő pillanat, nincs más hátra mint levágni a megérett kocát, akár mindjárt a föld felett a tövénél, vagy ha túl nagy, akkor áganként is le lehet nyesni. Bent meg lehet oldani a részleges szüretet, ilyenkor a termesztő csak a neki tetsző érettségi szinten lévő ágat vágja le, maga a növény még tovább érhet, de ez praktikussági okok miatt csak ritkán valósítható meg.
A levágás után közvetlenül el lehet távolítani a nagyobb leveleket, lehetőleg a lehető legközelebb elvágva vagy lecsípve a főszárhoz, a rajta maradt levélnyelek a száradás közben penészedéshez vezethetnek és egyébként is feleslegesek. A nagy alsó levelek alig tartalmaznak THC-t ezért főzésen kívül nemigen szokás őket használni semmire (esetleg bubble hash-ba mehetnek bár a rajtuk lévő gyanta minimális), a felső, virágot kísérő levelek viszont elég potensek, és a fő virágcsúcs is potensebb mint az alsó mellékágak virágai.

Még ilyenkor el lehet elvégezni a manikűrözés nagyját, körbevágva és megszabadítva a virágokat a kevésbé potens nagyobb levelektől. A gyantamirigyekkel rendelkező leveleket érdemes összegyűjteni, mert jófajta hasist készülhet belőlük, a többi viszont mehet a levesbe. Ha valaki gondolja, a végső manikűrőzést elhalaszthatja a szárítás utánra, ekkor viszont már valamivel nehezebb lesz eltávolítani a száradt leveleket, de van egy olyan teória miszerint a virágokat körülölelő levelek megvédik a mirigyeket a szárítás/kezelés közben, lassabban száradnak, jobb lesz az ízük, de a legtöbben ezeket nem tartják valós előnyöknek, tehát a manikűrözést célszerű mindjárt a levágás után, esetleg szárítás közben folyamatosan elvégezni. A manikűrözés célja megszabadítani a virágot az alacsony THC tartalmú, magas klorofill tartalmú rosszul égő, füstölgő levelektől. A lehulló levélkékből megint csak jó hasis lesz, úgyhogy nem mennek kárba és a portéka is annál jobb lesz, minél kevesebb levelet tartalmaz.

A nyíráshoz egy kényelmes olló elengedhetetlen, és célszerű gumikesztyűben végezni, kézhez ragadt gyanta szaga sokáig megmarad és nehéz is megszabadulni tőle. Zsíros szennyeződések elleni dörzsanyagtartalmú kéztisztító krémmel (PR Clean R, Ultra Derm) viszont elég könnyen lejön (persze így kárba vész a kézre tapadt, lemosott gyanta). A gumikesztyű legyen hintőpor mentes, mert a nyírás befejeztével a gyantától befeketedett kesztyűről a lényeget leszedve egy kis extra hasishoz juthatunk. A gumikesztyű belsejébe viszont érdemes egy kis hintőport szórni, hogy ne izzadjon bele a kezünk. Ha a kesztyűt egy kevés alkohollal lemossuk, az alkoholt tálkába téve megvárva míg elpárolog, majd a maradékot összekaparva vagy itatva egy dohánypamaccsal, elkészült a hasis. Alkohol nélkül is lehet, a kesztyűt pár órára hűtőbe téve a gyanta megkeményedik és könnyebben le lehet dörzsölni.

A gumikesztyűről nehezen lehet leszedni a gyantát, úgyhogy ha ez valakinek fontos, és szag nem probléma, tiszta kézzel metszegetve az ujjakra és az ollóra ragadt gyantát is össze lehet söndörgetni. Egyébként ez a charas készítésének tradicionális módja – a bugákról a kézre tapadt gyantát lekapargatják és golyókba gyújrják. Ez a golyócska lehet a fű premiere, igen potens, persze csak ha nem kóstolgatta valaki idejének előtte. Természetesen előtte alaposan mossunk kezet, hiszen a manikűrözés során a kezünkön lévő kosz beleragad a gyantába. Fél kilő fű manikűrözése kb 6 órába telik, ha gondosan van elvégezve.
Az eltávolított levelekből jó minőségű hasis nyerhető, a legújabb divat a bubble hash.

 

 

---

Szárítás

Az immár manikűrözött, megtisztogatott bugákat meg kell szárítani mielőtt az elkerülhetetlen végzettel szembesülvén elcupákolásra kerülnének, és egy tüdőn keresztül tovább folytathatják útjukat az univerzum valamelyik szeglete felé.

A növény biológiailag nem hal meg mindjárt a levágás után, (lásd a klónozásnál sem ez a helyzet), még napokig történnek benne biológiai folyamatok, amik a száradással együtt, csak fokozatosan érnek véget. Előbb a legkülső, (ha van akkor a különálló) levelek száradnak meg, a növényben lévő nedvesség fokozatosan a szöveteinek határához szivárog majd onnan kilépve a levegő páratartalmát növeli. A víz legtovább a virágok belsejében és a vastagabb szárakban marad meg.
A lassú száradás lehetővé teszi, hogy a növényi szövetek a víz jelenlétében átrendeződjenek, a torokkaparó füstért felelős klorofill és más nitrogén alapú szervek lebomolhatnak, így lassú, 1-2 hetes száradás mellett a fű íze és éghetősége is sokkal jobb lesz. A gyors szárítás következtében ezek az anyagok eredeti formájukban megmaradva jelentősen rontják a minőséget.

Szekrényben, minimális szellőzés mellett, esetleg papírdobozban, ami bőven ki van lyuggatva a szellőzés végett, akár pár ventilátorral is rá lehet segíteni a szellőzésre. Már egy kis PC venti is eldöntheti, hogy penészes lesz e száradó fű vagy sem. Ha a ventilátor közvetlenül a növényekre fújja a levegőt, a külső rétegek túl hamar száradhatnak ki ezért jobb ha inkább kifelé szívja, vagy keringeti körülöttük a levegőt. Szárítás során érdemes a bugákat időnként óvatsan átforgatni, ha nincsenek felfüggesztve.
Optimális páratartalom 50% körül van, a 70%-80% már penész veszélyes. A megfelelő hőmérséklet 18-24 C° ha már mindenképpen számokat akar valaki, de a lényeg az hogy se túl meleg, se túl hideg ne legyen. Ha a szár törik és nem hajlik, a bugák készre száradtak. Ez 5-10 nap alatt megtörténik.

---

Érlelés

A száradási folyamat természetéből adódik, hogy a száradás nem egyformán megy végbe a növény különböző részeiben. A bugák külső felülete hamar leadja a nedvességét a levegőnek, a belső részek viszont még akkor is nedvesen maradnak, amikor a külső szövetek már teljesen száraznak tűnnek. Az ilyen buga kívül túl száraz, belül pedig túl nedves, ez pedig az íze és az éghetősége rovására megy.

Ezen az igényesebb termesztők úgy javítanak, hogy a megszáradt, készre manikűrözött bugákat egy jól lezárt térben, leggyakrabban befőttesüvegben “érlelik”. Így egy nagyjából légmentes térben a virágzat belsejében ragadt nedvesség újra eloszlik, immáron egyenletesen. A befőttes üveget eleinte gyakran, később napjában egyszer-kétszer egy pár percre kinyitva a felesleges nedvesség eltávozhat, aztán az üveget újra lezárva a nedvesség megint egyenletesen eloszolhat a növényi szövetekben. Ez egy lassú egyenletes, száradást tesz lehetővé. Amikor a bugák kiszáradtak, de további érlelés kívánatos, akkor elegendő hetente egyszer kiszellőztetni.

A gondos érlelés sokat javíthat a bugák aromáján is, de ez függ attól is, hogy kezdetben milyen volt az íz és illat. Az érlelés során az ezekért felelős különböző terpének és vegyületek fokozatosan elpárolognak, így egy kellemetlenebb szagú, büdös bugából több hónap érleléssel egy lágyabb, kellemesebb szagú fű válhat. Ellenben ha a buga már kezdetben is kellemes, friss illatú, ezen aromák elpárolgása és a túl hosszas érlelés ronthat az összhatáson. A túl sokáig érlelt fű iztelenné válhat, ezért a kívánt hatás elérése után érdemes az üveget légmentesen lezárva tárolni, természetesen csak az után, hogy a bugák teljesen megszáradtak (lásd tárolás).

Vigyázni kell, hogy a befőttesüvegbe kerülő fű száraz legyen, mert ha nem elégé az (a szára hajlik), vagy csak a külső részek száradtak meg, a belseje meg egyáltalán nem, a magas víztartalma miatt könnyen bepenészedhet egy ilyen zárt térben, ezért érdemes eleinte gyakran megvizsgálni. Ha a száraik megint annyira benedvesedtek, hogy hajlanak és nem törnek, jobb kivenni őket és egy két napig tovább szárítva megszabadulni a feleslegtől, aztán nyugodtan visszakerülhetnek.
Az egyenletes száradáshoz segíthet (de nem feltétlen szükséges), ha a bugákat időnként kivesszük az üvegből, majd más sorrendben visszapakoljuk őket. Ilyenkor különsen kell ügyelni arra, hogy lehetőleg minél óvatosabban kezeljük őket, lehető legkevesebbet érintve őket, különben a gyantamirigyek letöredezhetnek vagy odatapadhatnak valahova, például a kezünkre vagy az edény falára.
Érlelésnél narancs vagy citrom héjat, mentalevelet az üvegbe téve meg lehet próbálni javítani a fű bukéján, de ilyenkor fokozottan figyelni kell a penészre mert könnyebben megjelenhet, és a citrusfélék héján lévő vegyszerek is károsak lehetnek. Esetleg meg lehet próbálni egy csepp illóolajat vattára cseppentve az üvegbe helyezni, amelyet a bugák magukba szívnak.

---

A minőségre káros hatással lévő tényezők

Nedvesség
-ha a learatott növény sokáig (1-2 napig) nem száradhat ki, például mert egy szemeteszsákba lett zárva, könnyen bomlásnak és penészedésnek indul.
-ha a végtermék nem száradt meg teljesen, és erre később sincs lehetősége egy légmentes (pl fóliás) csomagolás miatt, megint csak bomlásnak indulhat vagy bepenészedhet.
Kezelés
-minél többet háborgatnak egy bugát annál több értékes gyantamirigy hullik le róla.
Fény
-Erős fény, leginkább direkt napfény hatására hatóanyagok bomlásnak erednek.
Levegő
minél többet érintkeznek a bugák a levegővel, annál több hatóanyag bomolhat le, de ez főleg a tárolásnál fontos

---

Tárolás

A tárolásnál érdemes odafigyelni hogy:

• Száraz legyen a fű mire a csomagolásra kerülne a sor, mert ha nem száradt meg rendesen hamar bepenészedhet, bomlásnak indulhat.
• A csomagolás légmentes legyen, mert a levegőnek kitéve a hatóanyagok egy része lebomlik, a fű pedig túlszárad. Még a dohánynak is kell egy minimális nedvesség hogy jó aromája legyen és jól égjen, ezért is van légmentesen lezárva.
• A tárolt füvet fény,főleg közvetlen napfény ne érhesse.
  A magas, kb 30 C° feletti hőmérsékletet kerülni kell, hatóanyagok bomlásához vezet.
• Kisebb mennyiségek

Kisebb mennyiségek Jól elvannak egy befőttesüvegben, az üveg pedig egy dobozban vagy szekrényben, így a tárolás légmentessége megoldva, az üveggel pedig nem lépnek reakcióba azok a savak és terpének amik a műanyaggal hosszú idő alatt reakcióba lépnének. Néha műanyag dobozban tárolt fű átveheti a doboz szagát. Visszazárható zacskók is megfelelnek persze, de az üveg jobb választás lehet.
Egy 7 decisben kb 50 gramm fér el tömörítés nélkül, ettől többet nem is érdemes otthon, lakásban tartani a törvények miatt. Ugyan ezért nem érdemes porciózva tárolni (pl. egy grammos kiszerelésekben), emiatt már kereskedelemmel is megvádolhatnak.

• A hosszú távú tárolás

A hosszú távú tárolásnál két fontos tényezőt kell szem előtt tartani. Az egyik a nedvesség, ami vagy akkor van jelen ha a bugák nem száradtak meg rendesen mielőtt csomagolásra kerültek, vagy a csomagolás nem zár rendesen (esetleg megsérült, mert szakad vagy törékeny), és ha a csomag nedves környezetben van az pár nap alatt tönkre teheti az egészet.

A másik jellemző hatás aminek a tárolásra szánt növényi részek akaratlanul is vannak téve, a levegő. Az a felület ami közvetlenül érintkezik a levegővel hamarabb oxidálódik, a hatóanyagok hamarabb lebomlanak, ezért is jó ötlet a préselés, amivel nem csak a csomag mérete lehet kisebb, hanem a levegővel érintkező felület is a töredékére csökken. A téglalap alakúra préselt, szárított növényi részek csak a téglalap felületén érintkeznek levegővel, a belső rész nincs akkora mértékben kitéve a kívülről érkező káros hatásoknak, de ha a törmelék nem volt elég száraz, a nedvesség bent marad, a bomlás belülről kifelé haladhat.
A préselés vagy összenyomás általában jó ötlet, de a gyantamirigyek és a növényi részek emiatt több darabra törnek, és ha nincsenek szorosan összetartva vagy összeszáradva, vagy újból felmorzsolásra kerülnek, a sérülékeny felület még nagyobb lesz mint amekkora eredetileg, a tömörítés nélküli bugánál volt.

Hosszú távú tároláshoz érdemes túlszárítani a bugákat, hogy a nedvességtartalmuk 10% alatti legyen, ehhez persze ismerni kell a szárítás megkezdése előtti tömeget. A szárazabb fű tovább eláll, nedvességtartalmát újra meg lehet emelni pl. egy befőttes üvegbe zárva úgy, hogy a fedő belseje előbb be lett nedvesítve. Egy cikk almával vagy narancs héjával is szokták ezt csinálni, de a penészre ilyenkor fokozottan ügyelni kell. Egy nap alatt újra megszívhatják magukat annyi vízzel, hogy ízük, éghetőségük jobb legyen.
A préselt téglát érdemes előbb egy réteg papírba csomagolni, ez megóvja a füvet az esetleges hőmérséklet különbség miatt kicsapódó páracseppektől, amik a műanyag felületen összegyűlve rothadásnak indíthatnák a füvet. Egy újságpapírba csomagolt kocka pontos képet adhat a fű csomagolásának és keletkezésének idejéről, úgyhogy ha ebből gond lehet érdemes mást használni, a színes papírok mellőzése mellett, mivel ezek festékanyagai idővel átszivároghatnak a növényi szövetekre és akár mérgezőek is lehetnek. A celofán helyett a vastagabb fóliák, zsugor fóliák több rétegben jobb választás, mert a celofán porózus, a szagokat ki, a nedvességet egy idő után be engedheti.
Tárolás után mindig meg kell vizsgálni a füvet, ha penészes, vagy poshadt szagot áraszt legfeljebb haska lehet belőle. A kender penészedéséről több infó a kender és a penész cikkben.