Oltóanyagok

• 1 Általános
• 2 Multikultúra
• 3 Izolált kultúra
• 4 A klón
• 5 Oltóanyagok készítése
  • 5.1 Multikultúra
  • 5.2 Izolált kultúra
  • A klon

Általános

A gomba minden egyes részéről akár friss akár száraz, tovább szaporítható, ez azt jelenti hogy:

• spóra
• friss vagy szárított micélium darabka
• friss vagy szárított gombatest darabka

is szolgálhat oltóanyagként, azaz továbbörökítheti a gomba génjeit.

A legelterjedtebb módszerek oltáshoz spórás vízzel való befecskendezés. Száraz spóra porral is történhet, de a hidratált spórák hamarabb kicsíráznak, ráadásul a víz segítségével jobban eloszlanak a spórák a táptalajban.

Mivel a spórapor száraz, hűvös, helyen, fénytől és levegőtől elzárva sokáig (évekig) életképes marad, kis helyet foglal, és “multikultúrát” hozhat létre, ami sokkal életképesebb mint egy klón, vagy egy izolált kultúra.

Multikultúra

Egy spóralenyomaton több millió spóra van, amik megfelelő körülmények ( sötét, meleg, nedves ) közé kerülve hifaszálakká alakulnak, az egymással kompatibilisek “párosodnak”, összeolvasztva ezzel genetikailag örökíthető tulajdonságaikat.
Egy csepp spórás vízből több száz(?) “alfaj” alakulhat ki.
Az alfajok ugyan annak a gombafajnak a változatai, hasonlóan például az emberi családokhoz, meghatározó tulajdonságaikban majdnem megegyeznek, és elvárásaik, szükségleteik, tulajdonságaik családonként változhatnak
Ha ugyanarra a táptalajra kerülnek (például agar-agarra egy petri csészében vagy egy PF sütire) akkor a “családok” egymástól – így a kiindulópontjuktól is – távolodva sugárirányban terjedve “szektorokat” alkotnak.

A gombacsaládok általában nem köpnek bele egymás levesébe, és jól megférnek egymás mellett, de némelyik gombacsalád ránőhet, bekebelezheti a másikat, némelyiknek lehet, hogy jobban megfelelnek a jelenlegi életkörülmények, ami miatt pillanatnyi előnybe kerülhet a többi alfajjal szemben.

Egy ilyen petri csészén – csak úgy mint egy PF sütiben – egymás mellett élve több(száz?), különböző gombacsalád élhet, más-más életfeltételt részesítve előnyben, különféle tulajdonságokkal, paraméterekkel és elfoglalt, “kolonizált” területtel.

Akadhat olyan család ami később hoz termőtesteket mint a többi, akadhat olyan ami kisebb termőtesteket hoz, vagy éppen jobban ellenáll a fertőzéseknek, vagy alacsonyabb páratartalom mellett is termőre fordul, vagy akár még termőtesteket sem hoz, mint ahogy azt a pamutszerű, bolyhos micéliummal rendelkező gombacsaládok teszik.

Ez a gyakorlatban úgy nyilvánulhat meg, hogy egy PF sütinek egy “falatkáján” – amit egy adott gombacsalád foglalt el – nyúlánk, csúcsos kalapú, későn növő termőtestek nőnek, egy másik család által elfoglalt részen egyáltalán nem nő gomba, megint egy másik részen meg csak jóval később kezdd el nőni egy tömzsi vastag szárú, amikor az első család gombái már rég kinőttek.
Egy ilyen multikultúrának (ami csak hogy ne felejtse el senki, egy teljesen szokványos spóralenyomatból keletkezett) rengeteg előnye és hátránya lehet, a termesztő elvárásai és a termesztési körülmények szerint.

• A multikultúrák néhány hátránya:

• • A táptalajt olyan gombacsalád is “fogyasztja” ami sosem (vagy csak az adott körülmények között) nem hoz termőtesteket, csak a táptalajt meríti, elvonva a tápanyagokat olyan családoktól, amiken termőtestek is nőhetnének.
  • Állandó, egyforma körülmények között sem egyenletes a termőtestképzés, sem az ideje sem a testek mérete, vagy hatóanyag-tartalma

• Pár előnye:

• • ismeretlen vagy változó körülmények (hőmérséklet, páratartalom, táptalaj összetétele!…) között jobban teljesíthet mint egy klón, vagy izolált család.
  • a genetikai variációk nagy számának köszönhetően nagyobb esélyjel marad életben, áll ellen a fertőzéseknek, hoz termőtestet, mint egy klón vagy izolált család.

(de a hozam akkor sem lesz akkora, mint egy jól tartott és izolált vagy klónozott kultúráé lenne optimális körülmények között)

Izolált kultúra

Egy multikultúra családjait el lehet különíteni egymástól. Mivel egy-egy család egymástól és a kiindulási ponttól távolodva, sugárirányban nő, úgynevezett szektorokat alkotva, így könnyen elkülöníthetők.

Az egyik, szemmel jól megkülönböztethető szektorból egy apró (fél rizsszemnyi) darabkát kell át “költöztetni” egy új táptalajra (pl petri-csészébe), ahová így csak az a pár család kerül, amik azon a kis átköltöztetett darabon osztoztak, (ezek száma még így is rengeteg lehet).

Minél nagyobb az átköltöztetett darabka, annál több család fér el rajta, ami jelen esetben hátrány.
Legalább 4-6 átköltözés után már csak egy fő, homogénnek tűnő gombacsalád fogja uralni a táptalajt, versenytársak nélkül, de a családok azaz alfajok száma valójában még így is több lesz, mint 1.

Ahhoz, hogy a termesztő ki tudja választani, hogy melyik szektorból, milyen tulajdonságokkal rendelkező alfajt költöztessen át sokféle szempontot kell figyelembe vennie, de a legfőbb a micélium fonalas szerkezete és agresszív terjedése ugyanis ezek hoznak leginkább termőtesteket, szemben a pamutszerű, bolyhos típusú micéliummal.

Ha a petri-csészében már nem látható szektorosodás, egy izolált kultúrára tettünk szert.
Ezt a kultúrát termőre fordítva még kiderülhet, hogy termőtestképzés ügyileg az adott körülmények között nem teljesít valami fényesen (kis csökött gombák, késői termőtestképzés stb.), ami bizony előfordulhat.
A termőtestek nem lesznek teljesen egyformák, kisebb-nagyobb különbségek adódhatnak, de a szórás közel sem lesz akkora, mint egy multikultúra termőtestei között.

Néhány szempont a választás könnyítéséhez: Agresszív rizomorf micélium; Bolyhos karakterisztika nélküli kultúra; Termőrefordulási idő; Hifacsomók és primordiák száma; Termőtestekké fejlődő primordiák száma; Termőtestek színe, alakja, hatása stb; Hozam; Ellenálló képesség; C0₂ érzékenység/tolerálás; Szélsőséges hőmérséklet tűrése; Szüretelhetőség (mennyire tapad a táptalajhoz, mekkora csokrokban nő, stb) .

A klón

A gombát termőtestének egy darabjával is tovább lehet szaporítani.

Egy darabkát megfelelő körülmények közé helyezve ugyanúgy növekedésnek indul, mint ha micélium lenne, azzal a különbséggel, hogy a belőle kifejlődő gombakultúra szinte teljesen azonos termőtesteket fog teremni mivel egy termőtest csak egy gombacsaládhoz (azaz alfajhoz) tartozhat. Micélium izolálásánál szinte lehetetlen elkülöníteni egyetlen családot a többitől, mivel ezek sűrűn, egymás hegyén-hátán nőnek, fizikailag majdhogynem lehetetlen egy olyan kis darabot eltávolítani a kultúrából ami csak egy alfajhoz tartozik.

Ha a a továbbszaporított termőtest egy olyan kultúráról származik, ami jól teljesített az adott körülmények között, akkor ugyanezen körülmények között megint csak jól fog teljesíteni.

Például egy olyan gombatestet, ami kókuszroston, 23 fokon, 95% páratartalom mellett, 9 napos termőre fordítás után egy szép kluszter (csokor) tagjaként nőtt, akkor ezt a gombát tovább szaporítva, kókuszrostra oltva, 23 fokon, 95% páratartalom mellett, 9 nap után dugig lesz a táptalaj egyforma gombákkal annyira, hogy egymást fogják érni.

Persze az is elő fordulhat, hogyha eltérő körülmények között, például szalmára lesz oltva ugyanez a klón, egyáltalán nem hoz termőtesteket, ami azért elég nagy hátrány lehet adott esetben.
A módszer hátránya hogy a termőre fordításhoz szükséges körülmények ugyan ismertek lesznek, hiszen a termőtest, ami tovább lett szaporítva, ugyanilyen körülmények között jól teljesített, viszont a micéliuma lehet hogy lassan terjedő, lomha, és táptalaj specifikus lesz, pl. nem fogja szeretni a kölest.

A fentebb említett izolálásnál pedig pont a micélium tulajdonságaival és terjedési sebességével lesz tisztában a termesztő, a termőre fordítás optimális körülményeivel és a hozammal viszont nem.

Ebből az ördögi csapdából csak úgy lehet kikerülni, ha a termesztő előbb izolál jópár családot és termőre fordítja őket, természetesen olyan körülmények között amiben majd a “kiválasztott” családot is termeszteni szeretné.

A legjobban teljesítő gombacsalád lesz a kiválasztott… a nagy számok törvénye szerint minél több család annál jobb lesz a kiválasztott.

A kultúrák és családok közötti különbség:

 

 

 

Oltóanyagok készítése

Tehát adott a három fő oltásra használható kultúra

Multikultúra 

spórából, vagy micéliumból hozható létre

Izolált (elkülönített) kultúra 

multikultúrából izolálható, a termesztő tetszése (átköltöztetés),

vagy az életkörülmények szerint (természetes szelekció: pl. magas hőmérsékleten már csak néhány gombacsalád képes életben maradni, így a kultúra arra a hőmérsékletre lesz szelektálva)

Klón 

termőtestből hozható létre,

Multikultúra

Egy gombából készíthető spóralenyomat, a spóralenyomatból készített oltóanyag, (például LC) is multikultúra lesz, az ezzel való oltás is multikultúrát fog létrehozni.Készítése ebben a cikkben)

Egy másik kevésbé elterjedt mód a sütiből készíthető LC. Bővebben Erről a Fahtty TEK-ben
Egy kész (kolonizált) süti mellé kell egy kis vizet fecskendezni, összerázni, kiszívni, és kész is

A vízbe összerázás után bekerül pár leszakadt micélium darabka, ami egy fecskendő segítségével kiszívva máris oltóanyag lett ráadásul fecsibe töltve.

A befőttesüvegben vagy pohárban feltehetőleg steril körülmények uralkodnak, és az eredeti oltási ponton ezeket a körülményeket fent tartva könnyen bejuttatható, és kiszívható egy kis víz.

Ez akkor is működik ha a micélium, ami a befőttesüvegben van már kiszáradt.(lehetőleg steril körülmények között)

Szárazon a micélium tovább is eláll, és vízzel feltöltve a keményre száradt micéliumdarabok könnyebben szakadnak le, és kerülnek bele a vízbe, ami ezután ugyanúgy használható mint egy LC-vel töltött fecsi.
Talán a legjobb egy egész sütit (vagy beszőtt gabonát) használni oltóanyagként, például egy nagyobb adag szalma beoltásához.

A beszőtt sütit egy zacskóban óvatosan összemorzsolva érdemes továbbltásra használni.

Izolált kultúra

Termesztő által szelektált, izolált kultúrát leginkább agar-agar segítségével lehet létrehozni, egy megfelelően hígított spórás vizet tartalmazó fecskendőből egy cseppet kell juttatni a petri csésze közepébe.

Ezt inkubálva, kiválasztani egy szektort, és abból egy darabkát egy új petri csészébe ültetve megint inkubálni azt. Ezt csinálni mindaddig, amíg a petri csészén már nem látható szektorosodás.

Ebből a petri csészéből kivágott kis darabka agar-agarral már beoltható egy LC, vagy szemes gabona, ami már bárhogy felhasználható és az ezekkel oltott táptalajok is izolált kultúrák lesznek természetesen.

Fahtty egy lépéses agar-agar nélküli izolációs TEK-je is működhet
Egyébként 1 befőttesüvegnyi kolonizált szemes gabonával 10-szer annyi, azaz 10 berőttesüvegnyi szemes gabonát lehet beoltani, ügyelve persze a tisztaságra és a steril körülmények betartására.(glovebox,vagy stillairbox.)

A klón

Klón készítésekor egy termőtest darabkáját kell eltávolítani az egyik szép, szimpatikus “kalaposból”, a szimpátia alapja lehet a szimplán megjelenése, nagysága, potenciája, az sem rossz ha egy korán növő típus.

Nagyjából mindegy hogy a darabka a termőtest melyik részéből származik, de a tönk alsó, és a kalap alatt található szárrész közepe lehet a legéletrevalóbb és nemutolsósorban legtisztább hely.

Hogy melyik termőtest legyen a kiválasztott jó kérdés, mindenképp érdemes olyat kinézni ami egy csokorban, ún. kluszterben nő, ami gyakorlatilag több termőtest ugyanarról a kisebb területről. Ez a jelenség utalhat arra, hogy azon a területen élő gombacsalád sok termőtestet hozott az adott életkörülmények közt.

A darabka eltávolítása végezhető egy sterilizált késsel vagy szikével, vagy a biopsziás módszerrel ami az LC-nél van felvázolva. A biopszia valamivel biztonságosabbnak tűnik a fertőzések bejutásának kockázatát tekintve.

A gombát azért érdemes törni vagy tépni, mert vágva csak egy lehetőséggel többet kap a fertőzés a bejutásra. A gomba belső része steril, innen lehet kivágni vagy kikaparni egy kis részt.

Egy termőtestnek egyébként nem csak a belső részei, hanem a külső felülete is képes újból micéliummá alakulni és tovább szaporodni.(Egyébként a termőtest is csak módosult micéliumból áll)

Előfordulhat hogy a klónozásból kapott kultúra mégiscsak több családból áll, a várt egy helyett.

Ennek több oka is lehet, de a legvalószínűbb az, hogy a termőtestre a saját (vagy környező gomák) spórái tapadtak, és ezt is sikerült, a termőtestdarabbal együtt továbbszaporítani.

Nemcsak a friss, de a száraz termőtestet is tovább lehet szaporítani, a legnagyobb gond az vele, hogy valószínűleg érintkezett már fertőzéssel, és a belseje is tele van kórokozókkal ezért agar-agar TEK-ek ajánlottak hozzá, pl a H2O2-s , a sós , a meleg szendvics technikákat, vagy az ép micéliumrészek költöztetését egy új petri csészébe.

Egy kis gombadarabkával bármit lehet kezdeni, legyen az száraz vagy friss.

• Szemes gabonához lehet adni, amivel a teljes kolonizáció után 10-szer annyi szemes gabonát be lehet oltani, vagy

• LC-hez, amiből rövid idő alatt nagy mennyiségű oltóanyag válik, ha megfelelően készíti el az ember.

• vagy agar-agarhoz, ami egy szárított, vagy fertőzött termőtestnél hozhat eredményt.

Száraz gombadarabból is meg lehet próbálniLC-t készíteni.

• agar-agarral[1]
• A mézes (vágy más cukrot tartalmazó) oldat jó ha tartalmaz egy kis H₂O₂-t amit a spórák (így a penészspórák sem) nem bírnak ki élve, de a micéliumnak nem árt meg különösebben.

H2O2 idővel elbomlik – ha jól tudom vízzé és oxigénné, esetleg hidrogénné, de mindenképp ártalmatlan dolgokká –