Bevezető

A talaj nélküli termesztés már nevében is tartalmazza jelentését. Ez a jelentés nem feltétlen jelent egyet azzal, hogy a növény gyökérkörnyezete szigorúan vízben vagy levegőben áll, vagy teljesen megválik a szerves közegtől, de mindenképpen azt jelenti, hogy a szükséges 13 gyökerek által felvett tápanyagot nem a talajoldatból, hanem tápoldatból nyeri. Talán még így is sántít a megfogalmazás, ugyanis lényegi különbség nincs a víz által szállított tápanyagok közt, talán csak a felvett víz elérhetősége és a víz által szállított anyagok mennyisége közt van jelentős különbség. Az eltérések a növényen láthatók. Nincs olyan talajos termesztési módszer amivel a hidrokultúrában nevelt növény növekedésének ütemét kísérni lehet, valamint a végtermék is nagyobb és gyorsabb lehet esetenként.

Előnyei:

• Maximális növekedési ütem és végeredmény.
• Ott is termeszteni lehet ahol a talajos termesztésre nincs lehetőség.
• Teljes kontroll a gyökérkörnyezet és a felvett tápanyagok tekintetében.
• Röhejesen kicsi gyökérközeg mérettel is lehet meglepően nagy növényeket produkálni.
• Az az élőmunkaigény, ami a talajjal kapcsolatos (ültetés, közegek kezelése, tárolása, tisztítása, újrahasznosítása, locsolás) nem szükséges.
• A víz és felhasznált műtrágyaigény alkalmanként csökken.
• A felgyülemlett és akkumulálódott sók miatti problémák nem lépnek fel olyan intenzíven, alkalmanként sehogy.

Hátrányai

• Pénzbe kerül összerakni egy rendszert, gyakran többe, mint gondolnád.
• Teljesen tapasztalatlanul és a műtrágyákkal valamint vízkémiával kapcsolatos minimális ismeretek nélkül rizikós elkezdeni.
• A növény gyorsan közli a problémáit és még gyorsabban tud elköszönni. Érdemes a növény tápanyag ellátási problémáit nem csak minimális szinten ismerni. Amikor talajban van gondod olyankor ráérsz fórumozni, rákérdezni. Hidróban nem biztos, hogy lesz erre időd.
• Ezekből is adódóan napi odafigyelést igényel. Nem lehetsz lusta, nem hagyhatod a környezet ellenőrzését másnapra.
• Helyigényes. Aktív rendszerek esetén érdemes körüljárhatónak lennie a növényeknek, ez nélkül nehéz a rendszer karbantartása vagy javítása.
• Nehezen mobilizálható, pedig igény lenne rá. Heti-kétheti gyakorisággal tápoldatot kell cserélned a rendszerben és egyúttal takarítani, fertőtleníteni is kell, ilyenkor egyes rendszerekben a növények mozgatása felér egy rémálommal.
• Mikróban és szekrényben örök helyszűkösséggel fogsz küzdeni ha a rendszer építésekor nem gondoltál mindenre.

Megszámlálhatatlanul sok weboldal és fórum foglalkozik hidrokultúrával. A legtöbben triviálisan egyszerűnek és könnyen kezelhetőnek írják le a hidrót, ennek ellenére a sikeres és sikertelen próbálkozások száma arányaiban messze az utóbbi felé húz és a fórumok problémamegoldó topikjai is folyamatosan tapadnak az oldal első sorába. Nem állítom, hogy lehetetlen akár kezdőként belevágni, viszont érdemes legalább előzetesen valamilyen tapasztalatot szerezni beltéri növénytermesztésben és érdemes szakirodalmat is olvasni hozzá.

Alapvetően négy követelménynek kell eleget tenned.

• Használj hidrokultúrában alkalmazható műtrágyákat.
• Tartsd a pH-t alkalmas szinten.
• Tartsd az EC-t alkalmas szinten.
• Lásd el levegővel a gyökereket.

A növények a szükséges tápanyagokat környezetükből teljes felületükön keresztül veszik fel. A legtöbb növény a levelein és zöld részein keresztül fotoszintézis által jut szén-dioxidhez és általa a szénhez, oxigénhez, míg a gyökerei a többi fontos tápelemet veszi fel, úgy mint a makro (N, P, K), mezo (Ca, Mg, S) és mikro elemeket  (Fe, Cu, B, Zn, Mn, Mo) (esetlegesen Co, Cl, Si, Ni, V). A gyökér a tápanyagokon és vízen kívül igényel oxigént is, ez nélkül a tápanyagfelvétel nem üzemel. A növények a gyökérzónai tápanyagokat csak vízben oldott formában képesek felvenni, amit normális esetben a termőtalaj tartalmaz és ami emellett még fizikai tartást is biztosít, magyarul nem engedi eldőlni a növényeket.

Talajos termesztésnél a talajban található víz, vagy más néven a talajoldat szállítja a tápanyagokat a gyökérhez. Az elemek koncentrációja nagyban meghatározza a felvett elemek mennyiségét és a víz mennyisége határozza meg azt, hogy a rendelkezésre álló elemekből mennyit tud eljuttatni a rizoszférának, mennyi elemet tud a növény hasznosítani a talajban található elemekből. A hidrokultúrás termesztésben vagy állandóan, vagy periodikusan de mindenképpen rendszeresen jut vízhez és a szükségesnél magasabb szintű tápanyagmennyiséghez a növény.

A gyökér a tápanyagokon és vízen kívül igényel oxigént is, ez nélkül a tápanyagfelvétel nem üzemel. A gyökér oxigént fel tud venni oldott formában a vízből és oldatlanul a levegőből. Ez az oxigénfelvétel még fontos szerephez fog jutni olyan rendszerekben mint az NFT, ahol a gyökerek esetenként csak a tápoldatból tudnak oldott formában oxigénhez jutni, és hangsúlytalan lesz az olyan rendszerekben mint a Hempy vagy az Aero, ahol a levegő jelenléte természetes, a közeg tulajdonsága a nagy légtérfogatarány.

Gyakran kapja a hidrokultúra azt a jelzőt, hogy a növény „teljes kontroll” alatt van. Talán pontosabb azt mondani, hogy talajos termesztés esetén több változó szabályozza a tápanyagok és a víz felvételét. Ilyenek a talaj fizikai tulajdonságai, a talaj szerves és szervetlen összetevői, valamint a talajokra jellemző biológiai aktivitás. A hidrokultúrában a legtöbb esetben ezek a tényezők vagy nem léteznek, vagy olyan minimálisan vannak csak jelen, ami lehetőséget ad a megmaradt tulajdonságokra figyelni, emberileg átláthatóvá tesszük a tápanyagfelvétel folyamatát.

Gyakorlatilag ez a hidrokultúrás növénytermesztés alapja.

A gyökér

A növény gyökerének két alapvető funkciója van

• A növény rögzítése a környezetéhez
• Víz és tápanyagok felvétele

Vízfelvétel

A növény rögzítése hidrokultúrában esetenként a termesztő feladata, ez technikai rész amivel különösebben foglalkozni nem kell. A vízfelvétel viszont fontos. Minden élő szervezetnek szüksége van vízre. A tápanyagok szállításában vállalt szerepe már ismert. A növény ezen kívül a levegőből felvett CO2-ot víz jelenlétében a fotoszintetizációnak köszönhetően alakítja át szénhidráttá és építi be magába, a C, H és oxigén a növény építőkövei. Ezen kívül még számtalan biológiai funkcióhoz nélkülözhetetlen a víz. Érdekes módon azonban a növény a felvett víz csupán 5%-át használja ezen funkciókhoz, a maradék 95%-ot a levelek sztómáin keresztül elpárologtatja. Mondjuk ez is egy biológiai funkció, így hűti magát. A fenti adat csak a benti termesztésre jellemző. A kint nevelt növények a vizet sokkal gazdaságosabb módon képesek kezelni és a hiányára sem reagálnak olyan stresszel, mint egy top-feedelt és gyapotban nevelt növény, bár ezen példa helyett bármelyik talaj nélkül termesztett technológiát írhattam volna. A vízigényük fontos jellemző akkor, mikor egy készülő recirkulációs rendszer tárolótankjának méretét szeretnénk meghatározni.

Maga a víz, a vízfelvétel folyamata, a víz szállítása a gyökértől a levélcsúcsokig, a transzspiráció és annak intenzitása együttesen határozza határozza meg a növény aktivitását és annak turgornyomását. Ezen kívül még befolyásolja a külső környezet is, így a hőmérséklet, a légmozgás, a fényerősséggel összefüggő fotoszintézis aktivitása vagy a páratartalom. Belátható, hogy magasabb hőmérsékleten többet párologtat a növény, a vízfelvétel és a gyökéraktivitás erősebb. Magas páratartalomban kevesebbet párologtat mint alacsony párában, ilyenkor a gyökéraktivitás és a vízfelvétel is csökken. Ez egy folyamat, amire a növény gyorsan reagál akkor is ha vízben, és akkor is ha talajban nő. Az egyetlen különbség az, hogy egy természetes körülmények közt talajban növő növénynek sokkal nagyobb gyökértömeget kell növesztenie ahhoz, hogy ezt a vízfelvételi folyamatot el tudja látni mint egy hidrokultúrában növekedőnek.

Ez nem jelenti azt, hogy a hidrós növénynek alig van gyökere de azt igen, hogy alig kell. Borzalmasan nagy gyökeret képesek növeszteni megfelelő körülmények közt és röhejesen kis méretű gyökérre van ebből szükségük ahhoz, hogy kielégítsék a növény igényeit. Ezt legkönnyebben akkor lehet észrevenni mikor kétlaki növényeket ültetsz egy DWC vödörbe, majd szexáláskor megpróbálod szétválasztani az összenőtt gyökereket. Csak úgy megy, ha levágod a gyökértömeg nagy részét. Gyakorlatilag napok alatt regenerálja és a visszanövesztés közben sem lehet semmilyen eltérést észrevenni ahhoz képest, amikor a teljes gyökérzetével rendelkezett. (Amúgy a gyökér visszavágása egyben azt is jelenti, hogy a visszanövesztéséhez energiát és ezzel együtt szént von el a felső növekedéstől, jelen esetben ez a virágzás kezdetével esik egybe.) Amúgy a gyökerek visszavágása gyökérrothadásnál is az egyetlen járható útja a javításnak.

A vízfelvétellel kéz a kézben jár a vízben oldott tápanyagok felvétele is. Ebből adódóan is indokolt, hogy minél nagyobb vízfelvételre sarkald a növényt a belátható korlátokon belül.

Vízminőség

A talaj nélküli termesztésben használt víz minőségének követelményei általánosan magasabbak, mint a szabadföldi használatra bevont vízé. Alapvetés az, hogy:

• Minél alacsonyabb vezetőképességű legyen
• Kémhatása semleges, pH7 közeli legyen
• Alacsony hidrogén-karbonát tartalommal bírjon
• A kalcium és magnézium tartalma ne legyen magas
• Alacsony nátrium és klórtartalma legyen
• Mikroelemeket határérték alatt tartalmazzon

A víz vezetőképessége határozza meg azt, mennyi tápot tudsz a vízbe juttatni az nélkül, hogy a növény erre látható jelekkel reagáljon, magyarul megégjen. A tápok gyakorlatilag vízben oldott vagy oldható sók amik a víz sótartalmát értelemszerűen növelik. Ha zéró sótartalmú RO vízhez adsz tápot akkor az oldat sótartalma csak a tápból származik. Ha viszont egy 1,5mS/cm értékű vízhez hozzáadsz még 1g tápot meg 0,5g kalcium-nitrátot akkor a végeredmény egy olyan magas össz-sótartalmú tápoldat lesz amit a legtöbb kifejlett növény sem viselne el károsodás nélkül, az 1,5mS/cm víz pedig még táp nélkül is sok lehet egy magoncnak. Ez a víz talaj nélküli termesztésnél használhatatlan.

Értékek szerint talaj nélküli termesztésnél a 0,0-0,5mS/cm értékű vizet szabad vagy érdemes használni, ezt az intervallumot ajánlja a szakirodalom mint kiváló minőségű víz. A 0,5-1,0mS/cm érték a “még megfelelő” kategóriába esik.

A 0,0-0,1mS/cm értéket az RO, az ioncserélt és az esővizek képesek hozni. Mindhárom esetén Olyan alacsony vezetőképességű vizet használunk ahol egyedül a hozzáadott műtrágyák adják a tápoldat sótartalmát. Az RO, ion- és esővíz mellett vezetőképesség szempontjából kiváló minőségű lehet egyes felszíni vizek és a csapvíz is. A felszíni vizek használata nem jellemző beltérben. Minden esetben ülepíteni kell és a víz minősége is változó. A csapvíz viszont a legtöbb esetben használható keverővízként. A szolgáltató a honlapján meg szokta adni a csapvíz oldott anyag tartalmát, érdemes ezt ellenőrizni. Még ha át is lépi azokat az értékeket amik alapján kiválónak nevezünk egy vizet akkor sem kell lemondani róla, ioncserélt vízzel keverve könnyen juthatunk kiváló minőségű vízhez. Ezt a módszert követi a legtöbb kertészeti telep is. A talajból kiszivattyúzott “még megfelelő” minőségű vizet fordított ozmózissal tisztítják, majd ezt a tisztított vizet keverik az eredeti vízzel, így jutnak 0,3mS/cm körüli értékű “kiváló” minőségű vízhez.

A víz kémhatása a másik fontos szempont. A semleges pH7 értéktől csak egy egységgel térhet el fel vagy le. Ro és ioncserélt vizeknél ezzel nem lesz gondod. Az esővíz szokott az alacsonyabb kategóriába esni. A többi víz -karsztvizek, felszíni és csapvizek jellemzően pH8 körüli értékkel bírnak. Ennek az enyhén lúgos értéknek az oka az, hogy a magyarországi alapkőzet mészkő, ennek a lúgosító hatása érzékelhető a vizek kémhatásán. A  kémhatást savazással szoktuk csökkenteni, erre megfelelő sav a foszfor és salétromsav. Elvileg a kénsav is megfelelő de -szerencsére- kevesen használják.

A kémhatás megváltoztatásának áll ellen a vízben található hidrogén-karbonát. Ez a HCO3- tartalom a legtöbb visszaforgatott vagy tankkultúrában hasznos kísérő elem, ez segít stabilan tartani a kész tápoldat kémhatását. A gond ott van, hogy nagy mennyiségben a víz eredeti kémhatását is stabilan próbálja tartani. Ezt az értéket savval tudjuk sikeresen csökkenteni, azonban a savval együtt tápanyagot is viszünk be jelentős mennyiségben, ez pedig a tápoldat tervezett receptúráját változtatja meg. Általánosan elmondható, hogy 200mg/L mennyiséggel még “kiválónak osztályozható a víz.

A víz kalcium és magnézium tartalma alapvetően hasznos elemtartalom, számításba kerül a tápoldatok számításánál, azonban bizonyos érték felett nehezen kezelhetővé válik a tápoldat nitrát adagolása kalcium-nitráttal.Értéke meg kellene álljon 100mg/L körül. A magnéziumtartalom magas értéke is a komplex műtrágyák használatát korlátozhatja. A víz kalcium és magnéziumtartalmát a vízszolgáltatók legtöbbször együttesen, keménységben adják meg.

A nátrium és a klór esszenciális mikroelem amit a komplex műtrágyák nem tartalmaznak, viszont a vizek szinte mindig. A növények előszeretettel veszik fel mindkettőt, gyakran a makro és mezoelemek kárára, így értéküket a vízben korlátozni kell. A nátrium max értéke 35mg/L, a klóré 50mg/L, eddig az értékig nevezhető a víz “kiváló” minőségűnek. A csapvíz ezeket az értékeket nem mindig tudja produkálni, érdemes erre a két értékre fokozottan figyelni.

A többi kísérő elem esetén fontos kiemelni a víz vas és mangántartalmát. Mindkettő mikroelem amit a komplex műtrágyák tartalmaznak. Egyes helyeken a csapvíz többet tartalmaz ebből a két elemből mint amennyire a növénynek szüksége van. Eltávolítani a vízből legegyszerűbben levegőztetéssel lehet.

A vízminőséggel és a vezetőképességgel kapcsolatban itt és itt olvashatsz többet.

Vízmennyiség

A növényenkénti felhasznált vízmennyiség nagyban a termesztőtől és a használt technikától függ. Kiinduló adatnak ott van a közeges termesztés ökölszabálya, ahol a növényre alkalmanként rálocsolt tápmennyiség 10-30%-a át kell folyjon a közegen. Ez biztosítja azt, hogy a közegben a kimosásnak” köszönhetően nem halmozódnak fel a sók és a következő locsolásig feltöltjük a közeg vízraktárát. Itt a locsolás gyakorisága a közeg mennyiségétől függ. Érdemes úgy megválasztani a cserepet, hogy napi egyszeri locsolásnál többre ne legyen szükség. Tipikusan 3-5L közeget érdemes egy növényre szánni még nulla vagy minimális veg szakasz esetén is. Ez a 3-5L közeg napi szinten a drén mennyiséget is beleszámolva 0,5-1L vizet vagy tápoldatot igényel, beleértve a 30% drént is. Legyen ez a mennyiség az első kiinduló adat.

A másik kiinduló adatunk legyen a tankkultúra napi felhasznált tápoldatmennyisége. DWC esetén ahol a növény gyökere konstans tápoldatban van a növény méretétől függően kb 0,5L folyadékot tüntet el. DWC-nél viszont általános szabály az, hogy a gyökérközegi tápoldat mennyisége nem lehet kevesebb, mint 10L növényenként. Innentől nem nehéz kiszámolni, hogy egy növény naponta legalább 0,5-1L tápoldatot igényel. Ez a mennyiség olyan esetekben érvényes amikor a rendszer nem recirkulációs, magyarul a levetett drén nem jut vissza a friss tápoldattartályba.  Recirkulációs rendszereknél a tápoldat tároló tartálynak a naponta felhasznált tápoldatmennyiség 10x  térfogatúnak kell lennie.

Egy példa: Két hét veggel szeretnél 10 növényt RDWC-ben tartani. A tíz növény naponta legalább 5-10L tápot le fog inni, ennek a tízszerese 100L. Ez fedezi is a növényenkénti minimum mennyiséget. Ehhez még add hozzá a puffertartályt aminek legalább akkorának kell lennie, mint egy növénytároló tartályé, valamint a rendszer által (csövek) elnyelt mennyiséget. Összességében 110-120L tápoldattal kell rendelkezned minden héten ahhoz, hogy a 10 növényt virágzás végéig vidd. Ehhez tartozik még az a napi 10L víz vagy hígított táp amivel az elfogyott mennyiséget pótolod. Összességében hetente 200L vizet fogsz használni ha a minimum értékeken mozogsz.

Ionfelvétel

A víz segítségével aktív vagy passzív úton felvett ionok a növény szöveteiben lévő sejtekbe jutnak, itt kerülnek beépítésre. A passzív felvétel azt jelenti, hogy a növény nem fektet energiát a felvételbe, a vízzel együtt a hordozott ionokat is felrántja. Ilyen ionok a K+, a nitrát vagy a klorid. Aktív felvételnél tudni kell azt, hogy a sejtfalak membránként működnek és az egyes ionok átjutása ezen a sejtfal-membránon csak egy szállítóval való kapcsolattal együtt lehetséges. Legyen elég a két felvételi mód neve és az, amit a folyamat végeredményéről tudunk: A növény képes szelektálni a felvételre ajánlkozó ionok közt. Ebben nem akadály sem az ionok koncentrációja, sem az ionok egymáshoz viszonyított aránya.

Mindenképp érdekes tulajdonsága a gyökérnek és a felvételi folyamatnak az, hogy az ionok a gyökér felvételi pontjaiért versenyben állnak, segítik egymást vagy épp akadályozzák egymás felvételét.

• 

  Érdemes elolvasni a Talaj nélküli zöldséghajtatást.

  Az azonos töltésű ionok alapvetően ugyan arra a portra pályáznak, így fordul elő az, hogy az erős NO3- ion jelenlétnél a H2PO4- felvétel vagy a CL- felvétel akadályozott, versenyeznek egymással.

• Az azonos töltésű ionok esetén az egy gyökű ionok mindig előnyben vannak a kettő vagy három szabad gyökkel rendelkező ionokkal szemben. Erre lehet példa a K+ ion esete, ami elnyomja a Ca++ és a Mg++ ionokat.
• Az ellentétes töltésű ionok segítik egymás felvételét. Ha a fő nitrogénbeviteli forma a nitrát (NO3-) akkor a K+, Mg++ és Ca++ felvétele is hangsúlyos lesz.
• Ha viszont az ammónium (NH4+) a fő nitrogénforma akkor a negatív töltésű ionokat hozza előnybe.

Aki mindezt fejben átgondolja az érzi is mindennek a következményét. A tápoldatban valamilyen egyensúlynak kellene léteznie a pozitív és negatív töltésű ionok közt. Ez az egyensúly az ionegyensúly. A növény a felvételi szelekciókor maga is igyekszik ezt az egyensúlyt kialakítani vagy megőrizni de erős eltérés esetén erre kevés az esélye. Elvileg az ionegyensúly az egyik legfontosabb tényező akkor, mikor valamilyen tápoldat receptúrát kialakítunk.

A nem ionos felvétel is az aktív felvételhez tartozik. A tömegáramlással együtt a növény akár talajban, akár hidróban képes felrántani humuszsavat, fehérjéket, szénhidrátokat vagy urea nitrogént. Hasonlóan képes felvenni oldott növényvédő szereket is.

EC változása

A növény gyökere vizet és sókat egyaránt felvesz a tápoldatból. Mit is tehetne mást, ha egyszer oldatként homogén.. A kérdés ezzel kapcsolatban inkább az, hogy az általunk homogénnak gondolt tápoldat  két összetevője közül vajon a víz vagy az ionok jutnak a növénybe nagyobb arányban? Passzív felvételkor a vízzel nem minden ion jut be, aktív felvételkor viszont csak az ion jut a porton keresztül a növénybe. Könnyen belátható, hogy felvételkor a víz-só arány a víz javára billen akkor a maradék tápoldatban az EC növekedni fog. Ha arányaiban több sót vesz fel a növény, mint amilyen arányban a tápoldatban volt akkor a maradék tápoldat sótartalma csökken. Ha a maradék tápoldatban a sókoncentráció nem változik akkor a növény azonos arányban vett fel ionokat és vizet. A gyakorlatban milyen következtetésekre lehet ezekből a megállapításokból jutni?

A maradék tápoldatban az emelkedő koncentráció annak a jele, hogy az adott körülmények közt a növény a minden tápot felvett amire szüksége volt, nagyobb igénye van vízre. Ilyenkor a tápoldat tárolót érdemes tiszta vízzel vagy feles táppal (vagy a két érték közt bármivel) kiegészíteni. A leggyakrabban ez a szituáció fordul elő.

Csökkenő sókoncentráció jelentkezésekor a tápoldat eredetileg is hígabb volt a szükségesnél, ilyenkor az eredeti koncentrációnál erősebb tápoldattal kell a tápoldat tartályt feltölteni. Ez meglehetősen ritkán fordul elő. Ha viszont az EC nem változott az mindenképpen azt jelenti, hogy eltaláltuk az adott körülmények közt a növény igényét.

A gond csak az, hogy ezt a folyamatot EC mérő műszerrel lehet követni. A műszerrel csak a koncentráció értéke követhető nyomon, a tápoldat összetétele nem. Komplett talajlabor nélkül nem követhető, hogy az adott körülmények közt például a nitrogénből elég lenne kevesebb, vagy a káliumból többet kér a növény. Ez az oka annak, hogy a 7-10 naponta történő teljes tápoldat csere ajánlott. Ettől amúgy csak az olyan tankkultúrák szoktak felmentést kapni akik a teljes termesztési ciklusra elegendő tápoldat mennyiségben tartanak növényt. Ilyen a Katsky vagy a DWC, de még itt is meg kell gondolni, hogy milyen növényt és mekkora tankba tesz az ember.

Nincs EC mérőm. Ne is hidrózzak?

Az EC értékének kifejlett növények esetén is 2,3mS/cm érték alatt kellene lennie. Ezen érték felett már láthatóak a növényen sókártételre utaló jelek. A 2,3mS/cm érték valahol 2-2,5 g/L oldott só koncentrációt jelent (1mS/cm=500-700mg/L) abban az esetben, ha a keverővíz sótartalma nulla volt, magyarul RO vagy ioncserélt vízben kevertünk tápot. A táp is olyan elemekből áll, amik eltérő módon változtatják meg a vezetőképességet.

Általánosan elmondható, hogy egy 0,5mS/cm vezetőképességű vízhez nem illik adni 1,5g-nál több műtrágyát ha talaj nélkül termesztesz. Ebben az 1500mg műtrágyában már benne kell lennie az alap komplexnek, a kalcium–nitrátnak, esetlegesen a magnézium-szulfátnak és a savaknak is. A savak mondjuk ioncserélő szerepet töltenek be akkor, mikor a HCO3- ionokat semlegesítik, ilyenkor az EC nem növekszik. A lényeg azonban az, hogy ha komplex műtrrágyákat használsz akkor érdemes 1g/L koncentrációt a mindenkori maximumnak választani, ezen a dózison ne lépj át ha nincs EC mérő műszered.

Ha a virágzáskori 1g/L dózis(+0,5g/L CaNO3) és a hetente történő tápcserét ökölszabályként következetesen betartod akkor nagy biztonsággal kijelenthető, hogy EC mérő nélkül is bele lehet fogni a visszaforgatott tápoldatos vagy tankkultúrás talaj nélküli termesztésbe is, de érdemes a lehetőségeid szerint a későbbiekben befektetni egy műszerre. Azt meg még bátrabban ki merem jelenteni, hogy az “öntsd rá és felejtsd el” típusú nem visszaforgatott tápoldatos technikáknál az EC mérőre nagyon ritkán lesz szükség.

pH változása

A tápoldat a pH 5,5-6,5 értékek közötti kémhatásúnak kell lennie, a növény ezen értékek közt képes felvenni kisebb-nagyobb hatékonysággal a tápoldat elemeit. Nyilván vannak elemek amik pH8 körüli értéknél hatékonyabban felvehetők és vannak amik pH 4,5 körüli értéken kínálják magukat felvételre, azonban az 5,5-6,5 közti érték minden tápanyag számára kezelhető sáv.

Ezt a pH értéket a legtöbb víz nem tudja önmagában, valamilyen anyaggal segíteni kell neki. Magyarországon a legtöbb víz enyhén lúgos, így savval szoktuk enyhén savas érték felé tolni a kémhatást. A sav a legtöbb esetben salétrom vagy foszforsav. Különböző töménységben kaphatók growshopokban de általános a 40-60% körüli érték. A kémhatást valamilyen ellenőrző eszközzel kell beállítani. Ehhez kapható pH mérő műszer, pH papír és folyadék is. A papír és a csík elsősorban vasék egyszerűsége és ára miatt népszerű, hátrányuk viszont, hogy jó szemmel és természetes fényben sem mindig egyértelmű a színazonosítás és ezzel a pH érték pontos meghatározása. A műszer viszont drága, folyamatos karbantartást és kalibrálást igényel, cserébe viszont pontos értéket ad.

Talaj nélküli termesztésnél a pH ellenőrzése napi feladat, pH mérő vagy ellenőrző eszközök nélkül nehéz hidrózni. A tápoldat kémhatásának savakkal történő beállítása sosem lineális folyamat. A savak disszociációja időben elhúzódó és a víz hidrogén-karbonát tartalma is pufferként viselkedik, igyekszik ellenállni a savazásnak. A levegővel való érintkezés, a levegőztetés, a tápok sói és maga a növény is befolyásolja a tápoldat kémhatását, ritkán elég egyszer beállítani a pH-t. Ez a folyamat nehezen értelmezhető de gyakorlatban könnyen kezelhető. A legtöbben másnap és harmadnap is kénytelenek valamennyit állítani, legtöbbször lefelé. Az ilyenkor adagolt sav viszont már jelentősen kisebb mennyiségű. Talán a csapvíz-RO víz keverék az, ami a legkevesebb savval beállítható és ami a legkevésbé próbál visszaállni az eredeti kémhatására.

Az adagolt sav mennyisége vizenként és táponként eltérő. Egyeseknek elég 1cm3/10L 40% salétromsav, másoknak meg 3cm3/10L foszforsav szükséges ahhoz, hogy a pH-t 5,5 körüli értékre kényszerítsék. Általánosságban ez az 5,5 körüli érték a megcélozandó új tápoldat keverésénél. Ez az alacsony érték az idővel nagy valószínűséggel vissza fog mászni egy fél, talán teljes értéket is, azonban ilyenkor is az 5,5-6,5 tartományon belül fog mozogni. Ha a felső határértéken van akkor javítasz rajta. Ha nem, akkor hagyod. Amúgy ezzel a pH visszaállítódással nagyüzemi szinten is számolnak, még csepegtetős, nem visszaforgatott rendszer esetén is. Ők a kész tápoldat kémhatását 5,0 szintre állítják mert mire a tápoldat a csepegtető testekig elér addigra visszamegy az amúgy kívánatos 5,5 értékig.

Ha esetleg megszalad a sav és a kémhatás lejjebb sikerül mint a megcélzott olyankor pH up termékekkel meg lehet próbálni a kémhatást visszaemelni. Ilyen pH up a kálium-hidroxid, minden growshopban kapható. A gyakorlatban azonban egyszerűen hozzáadott csapvízzel is remekül lehet emelni kis mértékben a pH-n, nincs szükség külön pH up-ra.

Az alkalmazott műtrágyák önmagukban is befolyásolják a pH-t, komplexként pedig alkalmanként belefuthatunk olyan termékekbe amik további pH módosító anyagot tartalmaznak. Nagyjából ez az oka annak, hogy a tápoldat pH-jának beállítása a kijuttatást megelőző utolsó feladat. A tápoldat tápanyagtartalmának meghatározásakor figyelembe szokták venni a salétromsav nitrogéntartalmát és a foszforsav foszfortartalmát. Amikor 0,3cm3/L mennyiségben adagolsz 60%-os salétromsavat egy alacsony töménységű tápoldatnak akkor gondolj arra, hogy csak a savval kb 55mg nitrogént viszel be, és ekkor még nem számoltam a másnapi és harmadnapi ellenenőrzést követő pontosító savazással. Nem viccből mondom azt, hogy egy felső határértéken mozgó pH pontosan számított tápanyagtartalommal talán jobb, mint egy 5,5 értékű tápoldat mellékesen bevitt 70mg nitrogéntöbblettel.  Szóval csak óvatosan a savval. Monoműtrágyákból készített tápoldatokat esetén a tápoldat foszfortartalmát kizárólag savadagolással is meg lehet adni, nincs szükség külön foszfortartalmú műtrágyára.

Mindez a savval történő pH csökkentés talán elsőre bonyinak tűnik, azonban ha egyszer nekiáll egy DWC-t az 5,5-6,5 értékek közt tartani igen hamar belejön az ember. Ha meg egyszerűen hempyben-cserépben vagy más nem visszaforgatott rendszerben termesztesz akkor sose fogsz találkozni a beállítás folyamatával és még a pH-csík tömbödből is alig fog fogyni. Pontosan tudja egy idő után az ember azt, hogy a a csapvizéhez mennyi savat adjon ahhoz, hogy 5,5-6,5 értékek közt legyen a tápoldata.

A pH körüli cirkuszról itt is olvashatsz bővebben.

Légellátottság

Az egyik legfontosabb tényező hidrokultúrában. Szükséges az ionfelvételhez, a gyökérnövekedéshez, meg egyáltalán a respirációhoz. Oxigén nélkül a legtöbb felvételi folyamat leáll. Amúgy hiánya ismert jelenség talajos termesztésnél is, ott túllocsolásnak nevezzük. Ha a gyökerek periodikus tápellátottságúak (EnF, TF) vagy csak olyan közegben vannak ahol a gyökérzet folyamatosan levegőhöz jut ott gyakorlatilag nem téma az O2. Viszont mi a helyzet akkor, mikor a gyökérzet folyamat felszín alatt van(DWC) vagy a közeg állandóan telített a tápoldattal(NFT)?

A cél az lenne, hogy minél több oxigént oldjunk fel a vízben vagy a tápoldatban. A gond ott van, hogy a vízben az oxigén csak kis mértékben szeret oldódni, és azt is a lehető legalacsonyabb hőfokon, 0C-on. A hőmérséklet emelkedésével a víz által szállított oldott O2 mennyisége csökken. Viszont a növény a hőmérséklet emelkedésével még többet igényel. A legtöbb amit lehet tenni az annyi, hogy a tápoldat hőmérsékletét a lehető legalacsonyabban tartod és a lehető legintenzívebb módon látod el a tankot levegővel. A DWC és más tank kultúrás rendszereknél nem bíznak az oldott oxigén mennyiségében, itt direkt juttatják levegőhöz a gyökérzetet.

Mi a direkt bejuttatás? Fogj egy kompresszort és fújj levegőt a tápoldatba, a gyökerek közé. A tápoldat oldott oxigéntartalma is nő, de a gyökér ilyenkor képes a levegő oxigénjét direkt elérni. Kultúránkként eltérő a bejuttatott levegő mennyisége.  A régi GrowFAQ-on azt írták, hogy nagyjából fél liter levegőre van szükség percenként és gallononként. Ez az érték azóta változott, gallon helyett literre. A DWC jellegű tankkultúrákban a legnagyobb a levegőigény ahol a gyökerek állandóan folyadékban vannak. A befújt levegő szükséges mennyisége növényenként eltér, de talán jó közelítés a 0,5L levegő/perc/L mennyiség minden igényt ki  tud elégíteni. Ez egy viszonylag kicsi 100L-es tankkultúrában óránként 3m³ levegőt jelent. A fenti mennyiségnél kevesebbel is tud működni DWC rendszer de a fentiek szerint levegőn kár spórolni. Ilyen léghozamú pumpákat nem egyszerű és olcsó beszerezni, ha már belefektetsz akkor jót vegyél.

Nem visszaforgatott tápoldatozásnál vagy olyan kultúráknál ahol a közeg levegőtartalmával érintkezik a gyökér konkrétan nincs is rá szükség. Az NFT és EnF rendszerben a tápoldatot szokták levegőztetni, itt az oldott oxigén tartalomra ill. a közeg levegőtartalmára hagyatkoznak. Ebben az esetben a bepumpált levegő mennyisége kevesebb lehet ha van lehetőség 20C vagy az alatt tartani a tápoldat hőmérsékletét. NFT-nél a levegőztetést az is kiválthatja, ha a tartályba visszajutó tápoldatot legalább 30cm magasságról ejtjük. Az oldott oxigént a leghatásosabban az algák tudják eltávolítani a tápoldatból. Ők fény jelenlétében jelennek meg. Leghatásosabban úgy tudsz védekezni ellenük ha nem hagysz lehetőséget a fénynek a tápoldat közelébe jutni.

A pumpát érdemes a lámpától minél messzebb, a tartály szintje fölött elhelyezni. A lámpa közelében magasabb hőmérsékletű levegőt szív be, ez a tápoldatnak nem használ, ha meg a tartály szintje alatt marad a pumpa akkor meg leálláskor visszaszívhatja a tápoldatot a csöveken keresztül. A pumpával kapcsolatban a legzavaróbb a hang. Meg lehet próbálni gumipókkal felfüggeszteni vagy többszörös kartondobozzal vagy kőzetgyapottal hangszigetelni de ekkor is figyelni kell arra, hogy a környezetében cserélődjön a levegő. Iszonyat melegek tudnak lenni.

Szükséged lesz még egy vagy több porlasztó kőre is. Ezek feladata a szájhagyomány szerint az, hogy a kompresszor által befújt levegőt szétterítsék, porlasszák. A valóságban a növényt nem igazán érdekli a bubi mérete. A kövek fő feladata az, hogy a légcsövet a tank alján tartsa. Érdemes minél nagyobbat venni.

Hőmérséklet

A gyökérközeg illetve a tápoldat hőmérséklet fontos tényező ami meghatározza a víz és ionfelvételt, ezáltal pedig a növény növekedését. Növényenként az alsó határ eltérő, de az egyszer biztos, hogy általánosan a felvételi folyamatok, a gyökérnövekedés és aktivitás 18C alatt lassul. A vízfelvétel lassulásával többször a P, Fe és Mn elemek felvétele lassul le az optimum hőmérséklet alatt. A maximális gyökérhőmérséklet nem teljesen tiszta. 30C feletti hőmérsékleten is képes a gyökér tökéletesen működni, alkalmi 35C feletti hőmérsékletet is elvisel. A cél azonban inkább az, hogy valahol a 18-25C intervallumban legyenek a gyökerek. Olyan rendszereknél ahol az oldott oxigén tartalomnak szerepe van nyilván az alsó érték a célirány. Szintén az alsó érték indokolt akkor, mikor megpróbálja az ember a gyökérrothadást vagy az algásodást megelőzni.

A szekrényes termesztésnél a tápoldat hőmérséklete inkább a magasabb érték felé szokott eltolódni. Ebben szerepe van a szekrény esetenként 30C feletti hőmérsékletének. Szintén fontos szerepe szokott lenni a merülőszivattyúk hőjének és a membránpumpa által beküldött magasabb léghőmérsékletnek is. A tápoldat hűtésére gyakrabban van igény, mint a fűtésére.

Hogyan tudsz hűteni?

Talán kicsit viccesen hangzik, de az egyik legegyszerűbb módja a dolognak az, hogy a napi folyadék pótlást teljesen vagy részlegesen jéggel csinálod. Egy növény napi szinten fél liter folyadékot simán elpárologtat, nyilván ennek a mértéke nagyban függ a növény méretétől és a környezeti hőmérséklettől. Ez kis rendszereknél jelenthet megoldást elsősorban. A másik lehetőség az a jégakkuk használata. A jégakku folyadéka sóoldat, aminek a sűrűsége jóval nagyobb, mint a tiszta vízé. Ennek köszönhetően a jégakku hosszabb ideig marad hideg és több hőt képes elvonni a tápoldattól. Annyi a gond vele, hogy külső tápoldattároló tartályokba lehet betenni ahol nem érintkeznek közvetlenül a gyökerekkel és a cseréjük is megoldható.

Jégakkut amúgy magad is csinálhatsz. Egyszerűen fogj egy 1,5L PET palackot és tölts bele 1kg kalcium-nitrátot, majd lassan töltsd fel vízzel. Csavard rá a kupakot jó erősen, majd tedd a frigóba. Az oldat sűrűsége miatt több hőt fog tudni elvonni a tápoldatodból, viszont azt is tudnod kell, hogy tovább tart lehűlnie is, mint egy palack sima víznek.

A következő lehetőség a párolgás növelése. A folyadékok párolgásakor hő távozik, ezt a párolgást elő lehet segíteni a folyadékfelszínre irányított ventilátorokkal. 3-4db 12cm méretű PC venti nagyjából 3L folyadékot párologtat és 100L tápoldat nagyjából 3L mennyiséget veszít. Ez az érték az akvaristáktól van. Ők kb 4-5C folyadékhőt tudnak csökkenteni vele 30C környezeti hőmérséklet esetén.

Az egyszerű és olcsó hűtési lehetőségek listája ezzel véget ért, innentől jönnek a melós-zsebbenyúlós hűtési rendszerek. Lehet kapni folyadékhűtőt a growshopban. Nézd meg az árát és olvass tovább. Kint egyszerűen leássák a talajba a tápoldat tároló tartályt, innen a hidegebb tápoldatot pumpálják vissza a növényhez. Nyilván ez nem megoldás ha a hetedik emeleten laksz. Megoldás lehet viszont egy viszonylag kis méretű hűtőszekrény, borhűtő vagy autós hűtőtáska.  A hűtőt talán nem kell bemutatni. Ha az oldalán átvezeted a tápoldat gerincvezetékét és ott egy viszonylag hosszú spirált alkotsz akkor képes lehet a tápoldatodat hidegen tartani. A csőhossz változó, de kevés spirált láttam még 10m alatt. Ezen az sem segít, hogy a tápoldatot illik inert csőben vezetni. PVC, szilikon, esetleg rozsdamentes acél. Egyik sem a legjobb hővezető tulajdonságú anyag, nehezen adja le a hőt benne a tápoldat. A réz jó lenne, csak azt meg oldja a tápoldat, ne kísérletezz vele. Az alumínium megint csak rossz megoldás. Tök vidámak lehetnénk ha a hűtő nem fogyasztana annyit mint egy komolyabb lámpa. Nagy mennyiségű tápoldat esetén viszont nincs sok más lehetőség a folyadék hűtésére mint rengeteg energiát és pénzt belefeccölni.

Kisebb rendszereknél könnyebb a helyzet. Kis mennyiségű tápoldatot viszonylag kezelhető szinten képes tartani egy autós hűtőtáska. Ezekben Peltier elemek vonják el a hőmérsékletet. Ha valaki kíváncsi az elvi működésükre akkor utána olvas. Itt legyen elég annyi, hogy apró, lapszerű elektronikai elem ami 12V egyenfeszültséggel üzemel és 70C hőmérséklet különbséget igyekszik tartani a két felülete közt. Az egyik oldala mindig melegebb mint a környezeté, a másik mindig hidegebb mint a környezeté. Nyilván a hideg oldalról elvont hőt “átpumpálja” a meleg oldalra. Minél alacsonyabban vagyunk képesek tartani a meleg oldalát annyival alacsonyabb lesz a hideg oldala is. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a meleg oldalt minden esetben el kell látni egy combos hűtőbordával amit ventilátorral vagy folyadékkal hűtünk. Egyet azonban fontos szem előtt tartani. Ez a Peltier elemes hűtés sokkal inkább a mikro kategóriába való mint komolyan vehető méretű DWC rendszerekhez. Ha nagy mennyiségű tápot akarsz hidegen tartani akkor kell egy hűtőszekrény.

 

Ha ezt a meleg oldalt sikerül környezeti hőmérsékleten tartani akkor a hideg oldal felülete antarktiszi lesz. Ez a fagyos felület nagyjából 4x4cm. Az autós hűtőtáskák ilyen Peltier elemeket használnak arra, hogy a hűtőtáska 15-20L térfogatát hidegen tartsák. Ha ebben tárolod a tápoldatod különösebb meglepetés nem érhet. Akkor mi a gáz vele? Nem túl hatékony. Egy 80W-os hűtőtáska nagyjából a hűtőtáska saját térfogatát képes fix hőmérsékleten tartani folyamatos keringetés esetén. Magyarul egy fokot nem fog hűteni ahhoz képest ami eredetileg volt de a folyadék-hőmérséklet nem is emelkedik. Akkor ez miért jó? Attól, hogy jégakkuval és jéggel még mindig tudod hűteni a folyadékot ha igény van rá, a Peltier meg segít megőrizni a kapott hőmérsékleti értéket. Sokat segít rajta az is, ha a keringető szivattyú nem merülő rendszerű, ők is szeretnek sokat fűteni. Amúgy ha valaki otthon van pc moddingban és van köze a vízhűtéses proci túlhúzáshoz akkor biztos lesz jobb elképzelése arról, hogyan lehet a Peltier hideg felületét hatékonyabban használni a tápoldat hűtésére hőcserélő elemekkel. Szintén lehet moddolni magát a táskát is nagyobb hűtőbordával és több elemmel. Fontos tudni azt, hogy ez a kis lapka önmagában megeszik 60W-ot legalább és nem mindig elég egy elem a hűtéshez. Az ellátása viszonylag egyszerű, egy számítógéptáp 12V oldala remekül ellát több elemet is. Ilyenkor figyelembe kell venni a táp 12V ágának teljesítményértékét.

Amúgy sokat segít az is, ha a tápoldattartály nincs a szekrényben és viszonylag jól hőszigetelt a tartály és a gyökérkörnyezet is. Ebben sokat segíthetnek a polifoam hőszigetelő lemezek és a polisztirol vagy kőzetgyapot táblák. Az meg a legtöbbet, ha nem feltétlen a 18C a megcélzott hőmérséklet, a növény nem reagál törvényszerűen feketepestissel arra, ha a tápoldat hőmérséklete meghaladja az ideálist. Elég csak arra gondolni, hogy kültérben is létezik tankkultúrás hidró, ott a táp hőmérséklete minimuma szokott annyi lenni mint beltérben a maximum, mégis jól érzik magukat a növények. (Azért árnyékolni vagy a tartályt leásni ott is szokták)

Ha nem akarod egy kisebb szekrény teljes energiafogyasztását csak a hűtésre fordítani nyáron akkor a legegyszerűbb módszer az, ha cserépben termesztesz, a visszaforgatott tápoldatos technikákat meghagyod akkorra, mikor kevesebb probléma van a hővel.

Tápokról

Ha a hidrokultúrában alkalmazható tápokról hallunk akkor valamilyen különleges, kémiailag ellenőrzött, rettentő tudományos tápra gondolunk. Lófaszt.

A helyzet az, hogy a talaj nélküli termesztésben alkalmazott műtrágyákkal szemben támasztott követelmények összefoglalhatók két sorban.

• Teljes egészében és azonnal oldhatónak kell lenniük
• Teljes mértékben a növény által felvehetőnek kell lenniük a növényre káros vagy mellékes hatás nélkül.

Ez mit takar? Menjünk rajta végig.  A teljes oldhatóság kimerül annyiban, hogy a műtrágya oldatában maradék vagy üledék nem lehet. Ennek az oka a csepegtető testek eltömődésének megakadályozása. Ezt minden vízben oldható műtrágya tudja, nem lesz ezzel gondunk. Az azonnali oldhatóság sem komoly kritérium, a legtöbb műtrágya a rá jellemző oldhatósági érték alatt azonnal vagy gyorsan oldódik. Mind a “teljes egészében”, mind az “azonnal” kritériumoknak a foszfor műtrágyák egy része, a szuperfoszfátok és a nitrogén műtrágyák kis része nem tud megfelelni, ilyen a pétisó.

A műtrágyák elenyésző része az, aminek a kísérőelemei akár mennyiségben, akár hatásban káros hatással lehetnek a növényre. Azonban ilyen elem lehet a klór, ami a kálisóban lévő mennyisége nem tesz jót a növénynek hidróban, talajon viszont nincs káros hatása. Hasonlóan problémás lehet az ammónium-nitrát, aminek a fel ammónium, ennek hidróban minimális szerep jut, alkalmazása nem kívánatos.Ha össze akarnám foglalni a hidrokultúrában használható tápokat akkor egyszerűbb dolgom lenne azzal ha azt szedném össze ami nem jó.

• A nitrogéntartalom álljon legalább 90%-ban nitrátból, ammóniumot vagy karbamidot lehetőleg ne tartalmazzon.
• Foszfortartalma 100% vízben oldható legyen, szuperfoszfát tartalom nem kell
• Káliumtartalmát ne kísérje magas Cl tartalom.
• Kalcium tartalma teljes egészében kalcium-nitrátból származzon
• Mikroelemei teljes sort képezzenek

A kalciumtartalommal kapcsolatos követelmény együtt jár azzal is, hogy a tömény tápoldat vagy törzsoldat szükségképpen két komponensű, a kalcium oldott formában és töményen nem létezhet egy oldatban foszfátokkal és szulfátokkal. A másik, ami a kalcium-nitrátból származó tulajdonság az az, hogy a táp “A” komponense meglepően alacsony nitrogéntartalommal bír, a nitró nagyobb részét a kalcium-nitrát adja. Az ipari zsákolt hidro-komplexek mindegyike röhejesen alacsony nitrogéntartalommal bír. 6-14-30, 7,5-12-36, 6-12-36, szinte árulkodik a felhasználás céljáról. Ha bemész a growshopba hidro tápért vagy a neten kutatsz ilyesmi után akkor vagy a két komponenses kiszerelés vagy az alacsony nitrogéntartalom lesz az első árulkodó jel. Ha a nitrogéntartalom is 100% nitrátként van megadva akkor biztos lehetsz benne, hogy jó táp van a kezedben.

Nekem mostanában az AGROCS által csomagolt és kalandra hívó nevű “Zdravá paradajka a paprika” terméke a kedvenc. Ez 300g Kristalon piros NPK 7,5-12-36 komplexet és 200g kalcium-nitrátot tartalmaz. Ezek a mennyiségek nálam 1-1L vízben vannak oldva és 10-10ml mennyiségeket szoktam adni 5L vízhez. Itthon január 1. óta nem hozhatják forgalomba szlovákiai barátaink, gondolom a többi Kristalon terméküket az Oázis kertészetek is csak a legnagyobb titokban árusíthatják. Szlovákiában ellenben a Tesco-ban is lehet kapni 5euro áron. Ez szerintem baráti ár olyan termékért ami growshopban minimum 6kFt lenne és még meg kellene venned hozzá további 8 kiegészítőt ahhoz, hogy egy használható tápot kapjál, de talán erről már írtam itt.